2010. január 31., vasárnap

3,7cm PaK 35/36 - Lövegállások

A löveg egyszerű lövegállásának kialakítása.

az egyszerű tölcsér lövegállás vázlata

A német hadsereg a különböző fegyvernemek számára kidolgozta erődítési utasításait Bildheft Neuzitlicher Stellungbau – Tábori erődítések címmel, mely 1942 szeptember 15-től volt előírás minden fegyvernem részére. Ebben a biztonságos tüzelőállások kialakítását írták elő, melyet harcászati, robbantás technikai és légvédelmi szempontok figyelembe vételével állítottak össze.
Ezek kialakításához természetesen elegendő idő és nem szélsőséges időjárás volt szükséges, ami ritkán fordult elő. Az erődítési előírás inkább az I. világháborúra jellemző állóharcokra lehetett érvényes, hisz a háború elején a villámháború volt a taktika, a háború végén meg a gyors visszavonulás nem tette lehetővé az előírt állások kialakítását. Természetesen biztos volt olyan háborús időszak, amikor végre lehetett hajtani az előírásokat, ám a korabeli fényképek ezt nem igazolják mert nem találtam olyan képet, amin bármilyen nyoma is lenne az előírás szerinti lövegállások kialakítására.

A könnyű, közepes és nehéz páncéltörő lövegek lövegállása



A lövegállást köralakban kellett kiásni, hogy a löveg minden irányba tudjon tüzelni. A páncéltörő lövegek alacsony építése miatt a lövegállás mindössze 40cm mélyre kellett kiásni.
A lőszer biztonságos tárolásához két 60x50cm méretű, 60cm mély gödröt kell ásni a vázlat szerint egymástól és a lövegállástól megfelelő távolságra.
A kezelő tüzérek részére a lövegállás két oldalán 60-80cm széles, 120cm hosszú és 180-200cm mély gödröt kell kiásni, mely védelmet nyújt a harckocsik és lövedékek ellen a tüzelőállás elhagyása után.

A könnyű páncéltörő, könnyű tábori löveg vagy 2cm-es légvédelmi ágyú löveg-állása


Az ilyen típusú lövegállás egy állandó jellegű erődítés, mely alkalmas a löveg megvédésére a kialakított fedezék segítségével. A lövegállás alkalmas a löveg és a tüzérek megvédésére akár nehéz zárótűz esetén is. A kialakított rézsűs lejárón lehet a védett fedezékbe legurítani, melyet helyi anyagokkal burkoltak le. A fedezéket 240cm mélységűre kell kiásni, a fafödémre minimum 20cm földtakarás szükséges. A fedezék belmagassága 160cm.
A lőszer és legénység részére a korábbi lövegállás előírása alapján kell a gödröket kiásni.

Lövegállás 3,7cm páncéltörő Stielgránát használatánál


Ez a speciális lövegállás a 3,7cm PaK 35/36 páncéltörő löveghez alakították ki, mely Stielgranat biztonságos kilövését teszi lehetővé. A korábbi lövegállásoktól a löveg kerekei közé ásott T alakú árok kiásásában tér el. Mivel a Stielgranatot a cső végére kellett ráhúzni, a töltő védelmét szolgálja a 110cm mély árok. Töltésnél a löveget hátrahúzva lehetett a lőszert elhelyezni a lövegcsövön.

A löveg használatát tartalmazó „gépkönyvet” 1940 január 20-án adták ki.

3,7cm PaK 35/36 - Lövegkezelés

a löveg négy fős kezelőszemélyzetének elhelyezkedése
1.- löveg parancsnok 2.-irányzó tüzér3.-lövegtöltő 4.- másod lövegtöltő

A lövegparancsnok feladata a tüzérek irányítása, a cél meghatározása. Az irányzó tüzér a célpont megadása után, a lövegtávcső, a magassági és oldalirányzó gép segítségével beirányoz és parancsra tüzel. A lövegtöltő tüzér a lövegzár kinyitása után betölti a lövegcsőbe a lőszert. Az irányzó esetleges sérülése esetén a jobboldali elsütő karral tüzelhet. A másod lövegtöltő biztosítja a lőszer szállítását a töltőhöz.

a lövegtöltők gyakorlaton

3,7cm PaK 35/36 - Löveg gyártása

A löveg gyártási mennyiségről eltérő számok ismertek. Egyik vélemény szerint 1941-ig 15.000 lett legyártva, másik szerint ez a szám 20.000-re tehető.
A legvalószínűbb adat szerint páncéltörő lövegből 1928-tól 16.539 darab készült el, beleszámítva a 29 darab TaK L/45 prototípust is. Érdekesség, hogy 1939-1942 között 5.439 darabot gyártottak le, holott köztudott volt a fegyver gyenge tűzereje. Erről az időszakról vannak pontos adatok. Harckocsi lövegből 549-t gyártottak összesen.

A löveg gyártási költsége 5.730 RM és átlagos gyártási ideje 6 hónap és munkaidő szükséglete 900 munkaóra volt. A páncéltörő löveg teljes gyártási költsége majdnem elérte a 95 millió RM-t.

A páncéltörő löveg gyártási nyersanyag szükséglete (kg/löveg)
vas - 7 60,00 kg
molibdén - 0,28 kg
króm - 2,16 kg
ón - 0,03 kg
réz - 2,40 kg
alumínium - 21,30 kg
ólom - 0,11 kg
cink - 0,90 kg
kaucsuk - 66,30 kg
Összesen: 855,64 kg

A sorozatgyártás egyes részeit korabeli fényképeken láthatjuk, melyek a Rheinmetall gyárban készültek 1940-ben.

a gyártás kezdete, az alsó lövegtalp szerelése

gyártószalagon folytatódott az összeszerelés

az utolsó fázis a lövegpáncél szerelése

A páncéltörő löveg kifejlesztése világszerte elismerést hozott, ezért számos országba exportálták vagy eladták gyártási engedélyét. Így az alábbi országok rendszeresítették hadseregükben: Szovjetunió, Olaszország, Hollandia, Törökország, Svédország, Görögország, Csehszlovákia és a távoli Kína. Magyarországon 1937-ben rendszeresítették 37mm-es 36M. páncéltörő ágyú néven. Érdekességként kell megemlíteni, hogy bár minden érintett ország hadserege hivatalosan 1945-ben kivonták teljesen a szolgálatból, ezt Albánia csak 1970-ben tette meg.
A fegyver kis tömege lehetővé tette gumikerekes és lánctalpas harci eszközökbe való beépítését. Számos német fejlesztésű és zsákmányolt járművet felhasználtak az önjáró lövegek kialakításánál.

Románia által kifejlesztett 37 mm páncéltörő vízi átkelésénél

magyar hadsereg 37mm-s páncéltörője

3,7cm PaK 35/36 - Lőszerszállító ládák, rakaszok

A lőszerek szállításához az alábbi szállító rakaszokat rendszeresítették.

Panzergranatpatrone







fém szállító rekesz

12 lőszer szállításhoz 36x38x13 cm méretű fém rakaszt alkalmazták, melyet később a 8cm-es Granatwerfer lőszereihez átalakították.

Panzergranatpatrone 40

fa szállító láda

80 lőszer szállításhoz 58x28,5x24 cm méretű fa ládát alkalmazták,


Stielgranate 41

A gránát tömege miatt darabonkénti szállításra gyártottak fém tokot.

5 gránát szállítására alkalmas fa láda

fém tok 77x24cm

a gránátfej külön fémtokja

fa rakasz

2010. január 30., szombat

3,7cm PaK 35/36 - Lőszerek

A páncéltörő löveghez az alábbi lövedékeket rendszeresítették:

Panzergranatpatrone (APHE Armour Piercing High Explosive - robbanó páncéltörő töltény )

A robbanó páncéltörő kis mennyiségű robbanó töltetét egy fenékgyújtó, a becsapódáskor indítja késleltetve a detonátor segítségével. A felrobbanó acél lövedék darabjai és a páncélból kiszakított fémdarabok károsítják a belső harcteret és harcképtelenné teszi a legénységet.



Panzergranatpatrone

Bd.Z. 5103

A 68,5 dkg-os lövedék csak igen gyenge páncélzatú harceszközök ellen volt hatékony, amik a háború elején még nagy számban voltak a hadszíntereken. A 745 m/sec kezdősebességű páncéltörő gránát 100m-en 35mm, míg 1000m-en 22mm vastag páncélt tudott átütni 30º-os becsapódási szög mellett. Ez a páncéltörő képesség már a háború elején gyenge volt a brit Matilda és a francia Char harckocsikkal szemben. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó, Bodenzünder 5103 típusú. A indító töltete 1,89 dkg. TNT.

hüvely és gránát


Panzergranatpatrone 40 (APCR Armour Piercing Composite Rigid – keménymagvas páncéltörő gránát)

A lövedék nagyobb páncélátütő képességgel bírt, mint a normál páncélgránát. Ezt a kemény maggal érték el, melynek anyaga volfrám-karbid (W2C9) volt. Ez az anyag nem rugalmas és keménysége jóval meghaladja a vasét, így sokkal jobb páncéltörő képességű volt. A fejtöltetet sem tartalmazott töltetet, ezért ez sem volt mindig végzetes találatú. A használatát a volfrám hiánya akadályozta, mely 1943-ra már akut jelenséggé vált. Ennek oka, hogy a fémiparnak nagyon fontos volt, mert a szerszámgépek gyártásához nagy mennyiségre volt szükség (pl. acéllemezek vágása).


Panzergranatpatrone 40


A lövedék tömege 36,8 dkg, ami lényegesen kevesebb mint a normál páncélgránát tömege, ám hatásfoka jóval nagyobb volt. A 1020 m/sec torkolati sebessége és anyaga alkalmassá tette 100m-en 30º-os becsapódási szögben átütni 64mm-es páncélt. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó, Bodenzünder 5103 típusú. A indító töltete 1,5 dkg. TNT. Főleg harckocsiknál alkalmazták a Panzergranatpatrone 40/1 gránátot, melynek tömege 42,5 dkg volt.

hüvely és gránát


Sprengranatpatrone (HE – High Explosive- Repesz-Robbanó lövedék)

Hagyományos robbanó lövedék, mely a lövedék testében elhelyezett robbanótöltet becsapódáskor repeszhatással semmisíti meg az ellenséges erődítéseket és élőerőt. A töltetet az orrba elhelyezett gyutacs robbantja fel és az azt körülvevő acélköpeny szétrobbanó darabjai okozzák a repeszhatást.




Sprengranatpatrone 40


A lövedék tömege 65 dkg, indítótöltete 1,75 dkg, robbanó töltete 2,5 dkg TNT. Ezzel az indítótöltettel 680 m/sec torkolati sebességet értek el. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó Bodenzünder 5103, míg az orrgyújtó Aufschagzünder (A.z.) 39 típusú.


Sprengranatpatrone 18 umg. (HE – High Explosive- Repesz-Robbanó lövedék)

A korábbi repeszgránát modernizált változata.




Sprengranatpatrone 18


A lövedék tömege 61,7 dkg, indítótöltete 1,75 dkg, robbanó töltete 4,5 dkg TNT. Ezzel az indítótöltettel 745 m/sec torkolati sebességet értek el. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó Bodenzünder 5103, míg az orrgyújtó Aufschagzünder (A.z.) 39 típusú.


Stielgranate 41(nyeles páncéltörő gránát)

A löveg gyenge páncéltörő képessége miatt nagy szükség volt új lőszer kifejlesztésére. A fejlesztőket ezen felül gazdasági célok is inspirálták, mégpedig az, hogy és a harctereken nagy számban voltak 37mm-es lövegek szolgálatban.
Az új lőszer a Stielgranat 41(nyeles páncéltörő gránát), melyet 1941-ben fejlesztették ki. Kialakítása hasonlít a puskagránátokéhoz.

Stielgranate 41

Stielgranate 41 (múzeumi példányok)


A lőszert a cső elején rögzítették, majd a puskagránáthoz hasonlóan, belövő lőszer segítségével lőtték ki. A gránát 15,88 cm átmérőjű és teljes hossza 73,98cm. Üreges robbanófejjel látták el és hosszú nyélre szerelték fel. A nyél körül egy henger helyezkedett el, melyből négy stabilizátor nyúlt ki . A nyél a löveg csövébe, a köpeny a cső köré illeszkedett. A robbanófej 2,42 kg TNT-hexogén keveréket tartalmazott. Bár a lőszer hatótávolsága mindössze 300 m volt, a 180 mm-es páncélt átütötte. Ez az eredmény 1942-ben igen jelentős eredménynek számított. A német gyárak 1942-1943-ban 636.000 Steilgranatot gyártottak le, ami aránylag kis szám, tekintettel arra, hogy összesen 11,2 millió páncéltörő gránát készült.

Stielgranate 41 részei

Stielgranate 41

stabilizáló szárnyak

központi gyújtó köpennyel

A gránát központi gyújtója
1.- betétgyűrű 2.- hüvely 3.- gyújtóhüvely 4.- oldalrugó
5- inerciális ütőszeg 6.- fenékhüvely
7.- szabad lezárás 8.- gyújtó test 9.- ellenrúgó
10.- vezető maratás 11.- záró pont 12.- inerciális zár
13.- záró golyó 14.- biztosító rugó 15.- záró gyűrű 16.- csatlakozó horony

A gránát 8,6kg tömege a többi rendszeresített gránát tömegéhez képest jelentősen nagyobb, viszont a kezdősebessége mindössze 110 m/sec. A maximális lőtávolság 600m, ám valójában 200-300m között volt hatásos.

Stielgranate 41 kilövés előtt

Stielgranate 41 kilövés előtt

Stielgranate 41 betöltése (brjanszki front 1943)

szovjetek által zsákmányolt löveg

Brjanszki front 1943 nyara


múzeumi lövegek Stielgranattal