Az új páncéltörő löveg 1936-ban, a spanyol polgárháborúban esett át a tűzkeresztségen a Kondor-légió páncéltörő lövegeként. A harctéren a szovjet T 26 harckocsikkal kellett szembeszállni, ami komoly kihívás és jó tesztelési lehetőség volt.
A háború kitörésekor, 1939 szeptemberében, 11 200 PaK 35/36 páncéltörővel rendelkezett a német szárazföldi haderő.
Az 1935-ben megkezdett Panzerkampfwagen III harckocsi fejlesztése során, 1937-ben a prototípus A változathoz a páncéltörő löveg harckocsi változatát a KwK 35/36 löveggel látták el. A gyenge tűzerő a harckocsinál is jelentkezett, de az 5cm-es páncéltörő sorozatgyártása csak 1940-ben kezdődött, így az első Panzerkampfwagen III változatokat 3,7cm-es harckocsi löveggel kellett felfegyverezni.
1940-ben francia hadjáratban azonban megmutatkozott a löveg gyenge tűzereje. A szövetséges nehéz harckocsik, a francia Char B és az angol Matilda harckocsik páncélzatát képtelen volt áttörni. 1940 május 20-án Arras közelében a brit expedíciós haderő több Matilda harckocsija támadást intézett a német Totenkopf és a 7. páncéloshadosztály ellen. Az előretörő harckocsikat csak az összes páncéltörő, tábori löveg és a 88 mm-es légvédelmi löveg bevetésével tudták megállítani.
A korábbi kudarcok ellenére a Barbarossa-hadjárat kezdetekor (1941 június 22) mégis nagy számban vetették be (14 459 löveg). A szovjet T-34 és KV-1 harckocsik ellen is hatástalanok voltak, amint az várható is volt. A német lövegek kezelői ezért gúnyosan csak „Türklopfer-nek, kopogtatónak” becézték. A páncéltörő lövegei egyszerűen lepattantak a T-34 homlokpáncéljáról.
A PaK 35/36 szolgálati idejét ideiglenesen meghosszabbította két új lőszer. Az egyik, 1940-ben kifejlesztett a Panzergranate 40-es, mely volfrám-karbid lövedék volt és 30 fokos szögben átvitte az 55 mm-es páncélt. Ennek gyártását azonban a fellépő volfrámhiány megakadályozta. A másik a Stielgranat 41, mely rövid hatótávolsága, kis kezdősebessége és terjedelmes tömege harcászati szempontokból nem volt előnyös. A löveget a légi deszant alakulatok kedvezően fogadták könnyű szétszerelhetősége és kedvező tömege miatt. Ezek a pozitívumok megkönnyítették az ejtőernyős ledobást. A 37 mm-es löveget a 50 mm PaK 38 páncéltörő löveg váltotta fel 1941-42 években.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése