Fritzwaffen: 3,7cm PaK 35/36

A páncéltörő löveghez az alábbi lövedékeket rendszeresítették:

Panzergranatpatrone (APHE Armour Piercing High Explosive - robbanó páncéltörő töltény )

A robbanó páncéltörő kis mennyiségű robbanó töltetét egy fenékgyújtó, a becsapódáskor indítja késleltetve a detonátor segítségével. A felrobbanó acél lövedék darabjai és a páncélból kiszakított fémdarabok károsítják a belső harcteret és harcképtelenné teszi a legénységet.

Panzergranatpatrone

Bd.Z. 5103

A 68,5 dkg-os lövedék csak igen gyenge páncélzatú harceszközök ellen volt hatékony, amik a háború elején még nagy számban voltak a hadszíntereken. A 745 m/sec kezdősebességű páncéltörő gránát 100m-en 35mm, míg 1000m-en 22mm vastag páncélt tudott átütni 30º-os becsapódási szög mellett. Ez a páncéltörő képesség már a háború elején gyenge volt a brit Matilda és a francia Char harckocsikkal szemben. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó, Bodenzünder 5103 típusú. A indító töltete 1,89 dkg. TNT.

hüvely és gránát

Panzergranatpatrone 40 (APCR Armour Piercing Composite Rigid – keménymagvas páncéltörő gránát)

A lövedék nagyobb páncélátütő képességgel bírt, mint a normál páncélgránát. Ezt a kemény maggal érték el, melynek anyaga volfrám-karbid (W2C9) volt. Ez az anyag nem rugalmas és keménysége jóval meghaladja a vasét, így sokkal jobb páncéltörő képességű volt. A fejtöltetet sem tartalmazott töltetet, ezért ez sem volt mindig végzetes találatú. A használatát a volfrám hiánya akadályozta, mely 1943-ra már akut jelenséggé vált. Ennek oka, hogy a fémiparnak nagyon fontos volt, mert a szerszámgépek gyártásához nagy mennyiségre volt szükség (pl. acéllemezek vágása).

Panzergranatpatrone 40

A lövedék tömege 36,8 dkg, ami lényegesen kevesebb mint a normál páncélgránát tömege, ám hatásfoka jóval nagyobb volt. A 1020 m/sec torkolati sebessége és anyaga alkalmassá tette 100m-en 30º-os becsapódási szögben átütni 64mm-es páncélt. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó, Bodenzünder 5103 típusú. A indító töltete 1,5 dkg. TNT. Főleg harckocsiknál alkalmazták a Panzergranatpatrone 40/1 gránátot, melynek tömege 42,5 dkg volt.

hüvely és gránát

Sprengranatpatrone (HE – High Explosive- Repesz-Robbanó lövedék)

Hagyományos robbanó lövedék, mely a lövedék testében elhelyezett robbanótöltet becsapódáskor repeszhatással semmisíti meg az ellenséges erődítéseket és élőerőt. A töltetet az orrba elhelyezett gyutacs robbantja fel és az azt körülvevő acélköpeny szétrobbanó darabjai okozzák a repeszhatást.

Sprengranatpatrone 40

A lövedék tömege 65 dkg, indítótöltete 1,75 dkg, robbanó töltete 2,5 dkg TNT. Ezzel az indítótöltettel 680 m/sec torkolati sebességet értek el. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó Bodenzünder 5103, míg az orrgyújtó Aufschagzünder (A.z.) 39 típusú.

Sprengranatpatrone 18 umg. (HE – High Explosive- Repesz-Robbanó lövedék)

A korábbi repeszgránát modernizált változata.

Sprengranatpatrone 18

A lövedék tömege 61,7 dkg, indítótöltete 1,75 dkg, robbanó töltete 4,5 dkg TNT. Ezzel az indítótöltettel 745 m/sec torkolati sebességet értek el. A hüvely 250mm hosszú és a talpnál 51,5mm átmérőjű volt. A fenékgyújtó Bodenzünder 5103, míg az orrgyújtó Aufschagzünder (A.z.) 39 típusú.

Stielgranate 41(nyeles páncéltörő gránát)

A löveg gyenge páncéltörő képessége miatt nagy szükség volt új lőszer kifejlesztésére. A fejlesztőket ezen felül gazdasági célok is inspirálták, mégpedig az, hogy és a harctereken nagy számban voltak 37mm-es lövegek szolgálatban.
Az új lőszer a Stielgranat 41(nyeles páncéltörő gránát), melyet 1941-ben fejlesztették ki. Kialakítása hasonlít a puskagránátokéhoz.

Stielgranate 41

Stielgranate 41 (múzeumi példányok)

A lőszert a cső elején rögzítették, majd a puskagránáthoz hasonlóan, belövő lőszer segítségével lőtték ki. A gránát 15,88 cm átmérőjű és teljes hossza 73,98cm. Üreges robbanófejjel látták el és hosszú nyélre szerelték fel. A nyél körül egy henger helyezkedett el, melyből négy stabilizátor nyúlt ki . A nyél a löveg csövébe, a köpeny a cső köré illeszkedett. A robbanófej 2,42 kg TNT-hexogén keveréket tartalmazott. Bár a lőszer hatótávolsága mindössze 300 m volt, a 180 mm-es páncélt átütötte. Ez az eredmény 1942-ben igen jelentős eredménynek számított. A német gyárak 1942-1943-ban 636.000 Steilgranatot gyártottak le, ami aránylag kis szám, tekintettel arra, hogy összesen 11,2 millió páncéltörő gránát készült.

Stielgranate 41 részei

Stielgranate 41

stabilizáló szárnyak

központi gyújtó köpennyel

A gránát központi gyújtója

1.- betétgyűrű 2.- hüvely 3.- gyújtóhüvely 4.- oldalrugó
5- inerciális ütőszeg 6.- fenékhüvely
7.- szabad lezárás 8.- gyújtó test 9.- ellenrúgó
10.- vezető maratás 11.- záró pont 12.- inerciális zár
13.- záró golyó 14.- biztosító rugó 15.- záró gyűrű 16.- csatlakozó horony

A gránát 8,6kg tömege a többi rendszeresített gránát tömegéhez képest jelentősen nagyobb, viszont a kezdősebessége mindössze 110 m/sec. A maximális lőtávolság 600m, ám valójában 200-300m között volt hatásos.