5cm Kleiner Granatwerfer 40

Története:

A Granatwerfer 40 fejlesztése hasonló volt mint a Granatwerfer 36-é. Az aknavető a kísérletek alkalmával azonban nem érte el a 800 m-es hatótávolságot, ezért a fejlesztést leállították és mindössze 1 aknavetőt gyártottak le.
Az aknavetőről nincs adatunk.

5cm Leichte Granatwerfer 36

A fejlesztés és harci története:

A könnyű, 5 cm-es Granatwerfer 36 aknavető fejlesztése 1934-ben kezdődött meg és a Rheinmetall-Borsig vállalat végezte. Az új aknavetőt 1936-ban rendszeresítették.

5cm Leichte Granatwerfer 36

A bonyolult fejlesztés és a különleges optikai célzó (korai változat) berendezés ellenére nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A gránátvető hibája a pontatlansága, mely elérte a 35 m-t. Előnye viszont, hogy ez volt a tüzérség legkisebb tömegű lövege (14 kg) és ezáltal a legkönnyebben szállítható is.
Az 1936-37 gyártású prototípust irányzó műszerrel, klinométerrel látták el, de ezt már az 1938-as gyártású, végleges változatnál elhagyták.

1936-37 prototípus klinométerrel

Az 1938-ban kifejlesztett változat tömege a kezelő felszerelések és kisebb módosítások miatt némileg nagyobb lett, de előállítási költsége kevesebb lett.

1938-as prototípus (elfogadott változat)

Az elfogadott változat előállítási költsége viszonylag magas volt, elérte a 400 RM-t. A gyártását 1939-ben kezdték és a fenti gondok miatt 1942-ben leállították.
A hibái ellenére elég nagy számban készült el (22 842). 1943-ban felülvizsgálták a fegyver hatékonyságát és a bonyolult és költséges aknavetőt fokozatosan kivonták a hadszínterekről. A felszabadult aknavetőket a helyőrségeknek osztották szét és a háború végéig szolgálatban maradtak.

Érdekességnek számít, hogy korabeli feljegyzések alapján, az 1940-es francia hadjárat idején 555 959 darabra akarták felfejleszteni a legyártandó aknavető számát. Az elképzelés szerint minden gyalogos hadosztály minden egysége 3-4 aknavetőt kapott volna. A tervezet azonban nem valósult meg.

A nagy számú legyártást igazolja, hogy az 50 mm aknavető igen kedvelt volt az egyes fegyvernemek között. Előnyös volt szállítási tulajdonsága, hisz két fő kényelmesen tudta mozgatni. A rombolóképessége megfelelő volt az egységek védelmi és támadó harcaiban. A német 50 mm-es aknavető harctéri kivonása után a harcoló egységek szívesen használták a zsákmányolt francia és orosz 50mm-es aknavetőket. Főleg a szovjet 50 mm-es 38.40 és 38.41 Modell volt népszerű, melyhez a német 50 mm-es lőszert használták. Ezzel a megoldással 800 m-re emelkedett a lőtávolsága a szovjet aknavetőnek.

Az aknavető szerkezeti részei

5cm leGrW 36 részei

5cm GrW 36 - Aknavető kezelése

Szintbe állítás

Az aknavetőt két részben szállítják, az alaplemez és a cső. A csövet az alaplemezhez egy tengellyel rögzítik egymáshoz csuklósan.

a főtengely jobboldali rögzítő csavarral

Az összeszerelés után a bal és jobboldali magassági csavarral és a libellával vízszintesre állítjuk. A libella egy egyszerű kör libella fedéllel. A két beállító csavart egy tengely köti össze, mellyel emelhető vagy süllyeszthető az aknavető felépítménye.

a bal és jobboldali magasságbeállító csavar

libella lecsukott fedéllel

vízszintbeállítás fényképen

Az oldalirányú beállítás

Az aknavető csövét oldalirányba az oldalirányzó csavarral végezhetjük el.

oldalirányzó csavar

Az oldalirányzás mértékét egy skálán lehet beállítani.

oldalirányzó skála

A magassági beállítás

A magassági beállítással lehet az aknavető lőtávolságát beállítani.

a távolságbeállító skála

A szükséges távolságot az emelőcsigával lehet a csövet emelni és csökkenti a csővel párhuzamosan beépített csúszó tengelyen.

a csőemelő csiga

csúszó tengely

Tüzelés

A távolság beállítása után megtörténhet a tüzelés, mely az akna csőbe ejtésével történik. A csőbe eső aknát a fenékgyújtó által beindított töltet juttatja el a lövedéket a célba.

tüzelés

tüzelés korabeli fotón

A fejlesztők arra is gondoltak, ha az akna könnyű tömege miatt nem indul, egy biztonsági tüzelőkart is beépítettek.

biztonsági tüzelőkar

Az aknavető csövét 20-25.000 lövés után kellett cserélni.

5cm GrW 36 - Aknavető szállítása

Az aknavető szállításkor két részre lehet szedhető. Ennek megfelelően alakították ki a két fős kezelő személyzet részére, hátizsákszerű kialakítással, külön a talpnak és külön a csőnek.

talpszállító szerelvény

aknavetőcső szállító szerelvény

kezelő tüzérek akció közben hátukon a szállító szerelvényekkel
Barbarossa hadművelet 1941

Érdekes kialakítású szállítóeszközt alakítottak ki, mely egy csónakszerű hord eszköz és farostlemezből készítették el. Előnye, hogy a lőszert, pótalkatrészt is lehet vele szállítani, de kialakítása nem éppen kézre álló volt.

aknavető hord csónak 1942/43

5cm GrW 36 - Dokumnetumok és technikai adatai

Korabeli dokumentumok

kezelési füzet

aknavető rajza

műszaki leírás

1936-37 gyártású aknavető

5cm Granatwerfer 36 könnyű aknavető technikai adatai

Általános adatok:

gyártó ország: Németország

rendszeresítette: Németország, Bulgária, Szlovákia
gyártó üzem: Rheinmetall-Borsig AG (Düsseldorf)
gyártás időpontja: 1939-1942
bevetés időpontja: 1939
szolgálati idő: 1939-1945
típusszáma: M 36
vontatás módja: kézi erő
típusból készül: 25.842 db
kezelő létszám: 2 fő

gyártási költség: 400 RM

A löveg technikai adatai (1938-tól gyártott):

tömeg (szállítási): 14,96 kg (1936-37 gyártású: 13,55 kg)
tömeg (harci): 14,00 kg (1936-37 gyártású: 12,50 kg)
aknavető cső tömege: 5,60 kg
aknavető bázis tömege: 8,90 kg
űrméret: 50,00 mm
űrmérethossz (elméleti): L/9,3
csőhossz: 495 mm
lövésgyorsaság: 15-25 lövés/perc*
oldalszög: 34 fok

emelkedési szög: +41+89 fok (1936 gyártású: +42+83)
irányzó műszer: nincs (1936-37 gyártásúnál: klinométer)
lőtávolság max. (nagy töltettel): 520 m (1936-37 gyártású: 575 m)
lőtávolság min. (kis töltettel): 60 m (1936-37 gyártású: 75 m)
*szakirodalom eltérő adatai

Lőszer:

Neve: 5cm Wurfgranate 36

Fajta: HE (High Explosive- Repesz-Robbanó lövedék)
Típus: Wgr.36
Súlya: 0,90 kg
Kezdősebessége (kis töltettel): 44-50 m/sec
Kezdősebessége (nagy töltettel): 83-91 m/sec
Hatásos repeszkörzet sugara: 1,50 m
Veszélyes repeszkörzet sugara: 100-150 m

Neve: 5cm Wurfgranate 36 Üb

Fajta: ÜB (ködgránát)
Típus: Wgr.38 Üb
Súlya: 0,90 kg

Kezdősebessége: 75 m/sec

Gyártási adatok:

aknavető:
1939-ben 1.630
1940-ben 6.622
1941-ben 5.815
1942-ben 8.776
1943-ban 3.000
összesen 25.842

gránát (*1000 db-os egység)
1939-ben 4.732
1940-ben 12.957
1941-ben 720
1942-ben 1.930
1943-ban 1.773
összesen 22.112*

5cm GrW 36 - M19 Maschinengranatwerfer

M19 Maschinengranatwerfer (automata aknavető)

A fejlesztés története és részei

A teljesen automata aknavető fejlesztése a franciák által gyártott automata gránátvető alapján történt. A franciák a Maginot-vonal erődítményeibe építették be 1935-ben.
A Rheinmetall az aknavetővel párhuzamosan, 1936-ban fejlesztette ki a gépi aknavetőt. Először a Keleti Fal (Ostwall) panzerwerke erődítményeibe, majd a Nyugati Fal (Siegfrid-vonal) és az Atlanti Fal erődítményeibe telepítették. A szerkezet igen bonyolult kialakítása miatt, csak fix beépítésre volt alkalmas, nem volt mobilizálható.

Harci értékeléséről nem sokat tudunk. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az erődítménybe épített géppuskák lőtávolságán kívül venné tűz alá az ellenséges egységeket. Tény az, hogy a 120 lövés/perc nagy tűzerőnek felel meg, de az 50mm gránát csak a gyengén páncélozott járművekre és a gyalogságra volt veszélyes. A szerkezet bonyolultsága és nagy gyártási költsége miatt 1936-1945 között mindössze 98 aknavetőt gyártottak le.
A statikus erődrendszerek (Ostwall, Westwall, Atlantic Wall) gyakorlatilag nem tudták a szövetséges erőket feltartani, így valószínű az aknavetők sem jelentettek hatásos tűzerőt.

M19 Mashinegranatwerfer felépítménye

M19 Mashinegranatwerfer főbb részei

Az aknavető szerkezete két szintre tagolható, melyet egy acéllemez födém választ el egymástól. Az alsó szint a betonalaphoz rögzített alépítményi állvány volt, melyhez egy kézi emelőszerkezet tartozott. Ezzel lehetett az aknavetőt magassági irányban beállítani, melynek mértéke 50cm volt.
Az alsó szinten töltötték meg az akna adogató kereteket, melyeket liftszerű, függőleges mozgatással juttatták el a felső szintre. A felső szint volt a tulajdonképpeni tüzelési harctér, itt történt az adagolás és tüzelés.

Az aknavető alépítménye az emelő kerettel és adagoló keret állványa
(korabeli felvétel)

A beépítési hely magassági helyhiány miatt készült egyszintű változatban is, ahol a padlószint felett az emelőkeretre közvetlenül az aknavető felépítménye került. Az alsó képen egy ilyen beépítést láthatunk.

az aknavető egyszintes beépítése

Használata:

Az aknavető használata a lőszer előkészítéssel kezdődött. A lőszerfeltöltő katonák (2-4 fő) az aknákat beszállítják a lőszerraktárból az alsó harctérbe. A közel 50kg-os rakasz 5-6 adagoló keret megtöltésére elég, tehát egyperces lövéssorozathoz 4 láda akna kellett. Tehát a folyamatos tüzelés igen nagy erőfeszítést igényelt a katonáktól. A ládákba beszállított aknákat adagoló keretbe rakták. Az adagoló keretre 6 aknát csíptettek fel.

adagoló keret üresen és feltöltve

Ezeket a feltöltött keretek tároló állványokra helyezték el. Ezekre a folyamatos tüzeléshez biztosítása miatt volt szükség, hiszen ne feledjük az aknavető 120 aknát lő ki percenként, amihez 20 feltöltött keret kellett.
A keretek töltését az aknavető melletti technikai helységbe végzik el és az ott levő állványokon tárolják.

megmaradt technikai helység üres keretekkel és állványokkal

A gránátvető helyiségébe is építettek be állványokat a betonfalba süllyesztve.

adagoló keret tároló beépített állvány jelenkori fotója

A fegyver beállítása alsó szinten kezdődött, ahol két katona függőleges irányba, két kar segítségével emelte vagy süllyesztette az egész aknavetőt. Ezzel az aknavető magassági szögének durva beállítása miatt volt szükséges, kis szögű (48-60º) beállításnál emelték, meredek szögű (60-87º) beállításnál süllyesztették az aknavetőt.

az aknavető magassági beállítása

A következő munkafázis a felső szintre került adagoló keret kiemelése felemelő keretből.

a töltő lövész elhelyezi az adagoló keretet az ellátó keretre.

A töltő lövész elhelyezi az adagoló keretet az ellátó keretre.

Az irányító tüzér az aknavetőn kialakított ülésen helyezkedett el és innen irányította és végezte a tüzelést. A jobb kezével egy kézi kerék segítségével tudta az oldalirányt beállítani (az aknavetőt 360º-ban lehetett elforgatni), a bal kezével, egy másik kézi kerékkel tudta a magassági szöget beállítani (48-97º). A bal lábpedállal tudta elmozdulás ellen fixálni a fegyvert, míg a jobb lábpedál lenyomásával tüzelt. Elektromos működtetés esetén az aknavető automatikusan behúzta a tele kereteket az ellátó keretről. Kézi adagolásnál a töltőtüzér úgy nyomta be a tele keretet aknavetőbe.

Az irányító tüzér és a keretkiszedő katona
(a fényképen a jobb oldali kézi kerék mellett látható a periszkóp)

Az üres keretet egy katona kiszedi az ellátó keretről és leadja az alsó szintre.

az üres keret leadása alsó tüzelő térbe

A fenti fényképeken az aknavető harctere tágasnak tűnik, ám valójában ez nem így volt. A 2m-es átmérőjű acélkupola igen szűk és levegőtlen tér volt. Tüzelés közben ez az állapot még tovább romlott a gránátok indító töltetének füstje még tovább rontotta a harctéri körülményeket. Ezt láthatjuk az alábbi rajzon.

a kezelők elhelyezkedése az acélkupolába

Az irányzás megkönnyítéséhez a tengeralattjáró periszkóphoz hasonlót építettek be, mely ki és behúzható volt. Ez a bunker felső szintje fölé kinyomva tudta az ellenséges célpontot benézni.

A fényképen egy fennmaradt gránátvető csővége és egy kör alakú nyílás látható, mely
a periszkóp részére készült

Az aknavetőt úgy alakították ki, hogy esetleges áramkimaradás esetén is működni tudjon. Ilyen esetben kézi kezeléssel történt a gránátok kilövése.
5cm M19 Maschinengranatwerfer (gépi aknavető) technikai adatai:

Általános adatok

gyártó ország: Németország
rendszeresítette Németország
gyártó üzem: Rheinmetall-Borsig AG (Düsseldorf)
gyártás kezdési időpontja: 1936
szolgálati idő: 1936-1945
típusból készül: 98 db
kezelő létszám: 3* fő
gyártási költség: na RM

*minimum létszám, általában 6 fő kezelte

Az aknavető technikai adatai

tömeg: 220 kg
űrméret: 50,00 mm
űrmérethossz: L/14,9
lövésgyorsaság kézi: 30 lövés/perc
lövésgyorsaság elektromos: 120 lövés/perc
oldalszög: 360 fok
emelkedési szög: +48+87 fok
lőtávolság: 620 m Wgr.36 gránáttípusnál

M19 aknavető kicsinyített mása –
Fegyvertechnikai Tangyűjtemény – Koblenz

Beépítése:

Az aknavetőt egy öntöttvas kupolába helyezték el, melyből a földfelszínen csak a felső záró födémrésze és a fegyvernyílása volt látható.

M19 aknavető beépítési vázlata

Megmaradt automata aknavető fotói

felvétel alulról

az aknavető alépítménye a födémmel

Az aknavetők elhelyezéséhez a Rheinmetall-Boorsig öntöttvasból készült páncélkupolát fejlesztett ki, melyet háromféle változatban gyártottak:

Panzerturm für M19 mit Sockelring, 424P01 (páncéltorony alapgyűrűvel)

A Rheinmetall vállalat először egy A jelű (39P8 jelű) kupolát fejlesztették ki, mely 3,50m belső átmérőjű és 60cm falvastagságú volt. A méretei miatt a kupola tömege 59,5t tonna, míg teljes tömege 164 tonna volt. Ez valószínű túl nagyméretű és tömegű volt, ezért kifejlesztettek egy kisebb és könnyebb változatot.

Panzerturm für M19 mit Sockelring, 39P8

A könnyebb A1 változat (424P01 jelű) került gyártásra. A páncéltorony két részből állt, a páncélkupola, melynek belső átmérője 1,70-2,00 m, magassága 1,92m, falvastagsága felső részen 25cm és a lábazati alapgyűrű, mely 2,00m átmérőjű és 71,7cm magas volt. Tömege 39 tonna volt.

Panzerturm für M19 mit Sockelring, 424P01

A beépítése az alapgyűrű tőcsavarok beépítésével kezdődött vízszintes betonfelület kialakításával kezdődött. A beton megkötése után elhelyezték a 13 tonnás alapgyűrűt. Ezzel még lehetett állítani, hogy a gyűrű pontosan vízszintes legyen, majd ráemelték a 26 tonnás kupolát. Befejezésül körbebetonozták az acélkupolát. A kupolához Pz.Rbl.Z.F.3 típusú optikai irányzó tartozott. A kupola záró mechanizmusa, vízszintes csúszó fedlap.

a kupolatető nyílása, fedlappal

a kupolatető belülről nézve, alul látható a kör alakú beállító szögskála

a oldalszög beállító szögskála

egy megmaradt kupola fényképe, melynél látható az alapgyűrű maradványai

Panzerturm für M19 mit Sockelring, 428P01 (páncéltorony alapgyűrűvel)

A páncéltorony belső átmérője változatlan, de erősebb falvastagságban készült. A kupola felső vastagsága 25cm-ről 42cm-re vastagították, így a teljes tömege 85 tonnára emelkedett. Az alapgyűrű 19 tonna, míg a kupola tömege 66 tonna. A kupolához Pz.Rbl.Z.F.2 típusú optikai irányzó tartozott. A kupola záró mechanizmusa, vízszintes csúszó fedlap.
Ezt a típust elsősorban U-Boot bunkerekbe építették. (St.Nazaire, Oostende, Vlissingen).

Panzerturm für M19 mit Stahlgussunterlage, 34P8 (páncéltorony acél alépítménnyel)

A kupola kialakítása megegyezik a 434P01 típusú páncéltorony kupolához, azzal az eltéréssel, hogy a falvastagsága 2cm-el vastagabb. További eltérés az alsó részben van, hogy az alapgyűrű helyett egy acélöntvényből készült helységet öntöttek ki, egy oldalon 800x1800mm-es nyílással. A kupola 35 tonna, míg az alsó rész 63 tonna tömegű . A kupolához Pz.Rbl.Z.F.3 típusú optikai irányzó tartozott. A kupola záró mechanizmusa, vízszintes csúszó fedlap.

Panzerturm für M19 mit Stahlgussunterlage, 34P8

5cm GrW 36 - Ideiglenes lőállás

Lövegállások (ideiglenes)

A német hadsereg a különböző fegyvernemek számára kidolgozta erődítési utasításait Bildheft Neuzitlicher Stellungbau – Tábori erődítések címmel, mely 1942 szeptember 15-től volt előírás minden fegyvernem részére. Ebben a biztonságos tüzelőállások kialakítását írták elő, melyet harcászati, robbantás technikai és légvédelmi szempontok figyelembe vételével.

Ezek kialakításához természetesen elegendő idő és nem szélsőséges időjárás volt szükséges, ami ritkán fordult elő. Az erődítési előírás inkább az I. világháborúra jellemző állóharcokra lehetett érvényes, hisz a háború elején a villámháború volt a taktika, a háború végén meg a gyors visszavonulás nem tette lehetővé az előírt állások kialakítását. Természetesen biztos volt olyan háborús időszak, amikor végre lehetett hajtani az előírásokat, ám ezt a korabeli fényképek ezt nem igazolják mert nem találtam olyan képen, amin bármilyen nyoma is lenne az előírás szerinti lövegállások kialakítására.

A tüzelőállás könnyű aknavető egység számára

a tüzelőállás perspektivikus ábrázolása