A fejlesztés története és részei
A teljesen automata aknavető fejlesztése a franciák által gyártott automata gránátvető alapján történt. A franciák a Maginot-vonal erődítményeibe építették be 1935-ben.
A Rheinmetall az aknavetővel párhuzamosan, 1936-ban fejlesztette ki a gépi aknavetőt. Először a Keleti Fal (Ostwall) panzerwerke erődítményeibe, majd a Nyugati Fal (Siegfrid-vonal) és az Atlanti Fal erődítményeibe telepítették. A szerkezet igen bonyolult kialakítása miatt, csak fix beépítésre volt alkalmas, nem volt mobilizálható.
A Rheinmetall az aknavetővel párhuzamosan, 1936-ban fejlesztette ki a gépi aknavetőt. Először a Keleti Fal (Ostwall) panzerwerke erődítményeibe, majd a Nyugati Fal (Siegfrid-vonal) és az Atlanti Fal erődítményeibe telepítették. A szerkezet igen bonyolult kialakítása miatt, csak fix beépítésre volt alkalmas, nem volt mobilizálható.
Harci értékeléséről nem sokat tudunk. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az erődítménybe épített géppuskák lőtávolságán kívül venné tűz alá az ellenséges egységeket. Tény az, hogy a 120 lövés/perc nagy tűzerőnek felel meg, de az 50mm gránát csak a gyengén páncélozott járművekre és a gyalogságra volt veszélyes. A szerkezet bonyolultsága és nagy gyártási költsége miatt 1936-1945 között mindössze 98 aknavetőt gyártottak le.
A statikus erődrendszerek (Ostwall, Westwall, Atlantic Wall) gyakorlatilag nem tudták a szövetséges erőket feltartani, így valószínű az aknavetők sem jelentettek hatásos tűzerőt.
A statikus erődrendszerek (Ostwall, Westwall, Atlantic Wall) gyakorlatilag nem tudták a szövetséges erőket feltartani, így valószínű az aknavetők sem jelentettek hatásos tűzerőt.
Az aknavető szerkezete két szintre tagolható, melyet egy acéllemez födém választ el egymástól. Az alsó szint a betonalaphoz rögzített alépítményi állvány volt, melyhez egy kézi emelőszerkezet tartozott. Ezzel lehetett az aknavetőt magassági irányban beállítani, melynek mértéke 50cm volt.
Az alsó szinten töltötték meg az akna adogató kereteket, melyeket liftszerű, függőleges mozgatással juttatták el a felső szintre. A felső szint volt a tulajdonképpeni tüzelési harctér, itt történt az adagolás és tüzelés.
Az alsó szinten töltötték meg az akna adogató kereteket, melyeket liftszerű, függőleges mozgatással juttatták el a felső szintre. A felső szint volt a tulajdonképpeni tüzelési harctér, itt történt az adagolás és tüzelés.
A beépítési hely magassági helyhiány miatt készült egyszintű változatban is, ahol a padlószint felett az emelőkeretre közvetlenül az aknavető felépítménye került. Az alsó képen egy ilyen beépítést láthatunk.
Használata:
Az aknavető használata a lőszer előkészítéssel kezdődött. A lőszerfeltöltő katonák (2-4 fő) az aknákat beszállítják a lőszerraktárból az alsó harctérbe. A közel 50kg-os rakasz 5-6 adagoló keret megtöltésére elég, tehát egyperces lövéssorozathoz 4 láda akna kellett. Tehát a folyamatos tüzelés igen nagy erőfeszítést igényelt a katonáktól. A ládákba beszállított aknákat adagoló keretbe rakták. Az adagoló keretre 6 aknát csíptettek fel.
Ezeket a feltöltött keretek tároló állványokra helyezték el. Ezekre a folyamatos tüzeléshez biztosítása miatt volt szükség, hiszen ne feledjük az aknavető 120 aknát lő ki percenként, amihez 20 feltöltött keret kellett.
A keretek töltését az aknavető melletti technikai helységbe végzik el és az ott levő állványokon tárolják.
A keretek töltését az aknavető melletti technikai helységbe végzik el és az ott levő állványokon tárolják.
A gránátvető helyiségébe is építettek be állványokat a betonfalba süllyesztve.
A fegyver beállítása alsó szinten kezdődött, ahol két katona függőleges irányba, két kar segítségével emelte vagy süllyesztette az egész aknavetőt. Ezzel az aknavető magassági szögének durva beállítása miatt volt szükséges, kis szögű (48-60º) beállításnál emelték, meredek szögű (60-87º) beállításnál süllyesztették az aknavetőt.
A következő munkafázis a felső szintre került adagoló keret kiemelése felemelő keretből.
Az irányító tüzér az aknavetőn kialakított ülésen helyezkedett el és innen irányította és végezte a tüzelést. A jobb kezével egy kézi kerék segítségével tudta az oldalirányt beállítani (az aknavetőt 360º-ban lehetett elforgatni), a bal kezével, egy másik kézi kerékkel tudta a magassági szöget beállítani (48-97º). A bal lábpedállal tudta elmozdulás ellen fixálni a fegyvert, míg a jobb lábpedál lenyomásával tüzelt. Elektromos működtetés esetén az aknavető automatikusan behúzta a tele kereteket az ellátó keretről. Kézi adagolásnál a töltőtüzér úgy nyomta be a tele keretet aknavetőbe.
Az irányító tüzér és a keretkiszedő katona
(a fényképen a jobb oldali kézi kerék mellett látható a periszkóp)
(a fényképen a jobb oldali kézi kerék mellett látható a periszkóp)
Az üres keretet egy katona kiszedi az ellátó keretről és leadja az alsó szintre.
A fenti fényképeken az aknavető harctere tágasnak tűnik, ám valójában ez nem így volt. A 2m-es átmérőjű acélkupola igen szűk és levegőtlen tér volt. Tüzelés közben ez az állapot még tovább romlott a gránátok indító töltetének füstje még tovább rontotta a harctéri körülményeket. Ezt láthatjuk az alábbi rajzon.
Az irányzás megkönnyítéséhez a tengeralattjáró periszkóphoz hasonlót építettek be, mely ki és behúzható volt. Ez a bunker felső szintje fölé kinyomva tudta az ellenséges célpontot benézni.
A fényképen egy fennmaradt gránátvető csővége és egy kör alakú nyílás látható, mely
a periszkóp részére készült
a periszkóp részére készült
Az aknavetőt úgy alakították ki, hogy esetleges áramkimaradás esetén is működni tudjon. Ilyen esetben kézi kezeléssel történt a gránátok kilövése.
5cm M19 Maschinengranatwerfer (gépi aknavető) technikai adatai:
5cm M19 Maschinengranatwerfer (gépi aknavető) technikai adatai:
Általános adatok
gyártó ország: Németország
rendszeresítette Németország
gyártó üzem: Rheinmetall-Borsig AG (Düsseldorf)
gyártás kezdési időpontja: 1936
szolgálati idő: 1936-1945
típusból készül: 98 db
kezelő létszám: 3* fő
gyártási költség: na RM
*minimum létszám, általában 6 fő kezelte
Az aknavető technikai adatai
tömeg: 220 kg
űrméret: 50,00 mm
űrmérethossz: L/14,9
lövésgyorsaság kézi: 30 lövés/perc
lövésgyorsaság elektromos: 120 lövés/perc
oldalszög: 360 fok
emelkedési szög: +48+87 fok
lőtávolság: 620 m Wgr.36 gránáttípusnál
Beépítése:
Az aknavetőt egy öntöttvas kupolába helyezték el, melyből a földfelszínen csak a felső záró födémrésze és a fegyvernyílása volt látható.
Megmaradt automata aknavető fotói
Az aknavetők elhelyezéséhez a Rheinmetall-Boorsig öntöttvasból készült páncélkupolát fejlesztett ki, melyet háromféle változatban gyártottak:
Panzerturm für M19 mit Sockelring, 424P01 (páncéltorony alapgyűrűvel)
A Rheinmetall vállalat először egy A jelű (39P8 jelű) kupolát fejlesztették ki, mely 3,50m belső átmérőjű és 60cm falvastagságú volt. A méretei miatt a kupola tömege 59,5t tonna, míg teljes tömege 164 tonna volt. Ez valószínű túl nagyméretű és tömegű volt, ezért kifejlesztettek egy kisebb és könnyebb változatot.
A Rheinmetall vállalat először egy A jelű (39P8 jelű) kupolát fejlesztették ki, mely 3,50m belső átmérőjű és 60cm falvastagságú volt. A méretei miatt a kupola tömege 59,5t tonna, míg teljes tömege 164 tonna volt. Ez valószínű túl nagyméretű és tömegű volt, ezért kifejlesztettek egy kisebb és könnyebb változatot.
A könnyebb A1 változat (424P01 jelű) került gyártásra. A páncéltorony két részből állt, a páncélkupola, melynek belső átmérője 1,70-2,00 m, magassága 1,92m, falvastagsága felső részen 25cm és a lábazati alapgyűrű, mely 2,00m átmérőjű és 71,7cm magas volt. Tömege 39 tonna volt.
A beépítése az alapgyűrű tőcsavarok beépítésével kezdődött vízszintes betonfelület kialakításával kezdődött. A beton megkötése után elhelyezték a 13 tonnás alapgyűrűt. Ezzel még lehetett állítani, hogy a gyűrű pontosan vízszintes legyen, majd ráemelték a 26 tonnás kupolát. Befejezésül körbebetonozták az acélkupolát. A kupolához Pz.Rbl.Z.F.3 típusú optikai irányzó tartozott. A kupola záró mechanizmusa, vízszintes csúszó fedlap.
Panzerturm für M19 mit Sockelring, 428P01 (páncéltorony alapgyűrűvel)
A páncéltorony belső átmérője változatlan, de erősebb falvastagságban készült. A kupola felső vastagsága 25cm-ről 42cm-re vastagították, így a teljes tömege 85 tonnára emelkedett. Az alapgyűrű 19 tonna, míg a kupola tömege 66 tonna. A kupolához Pz.Rbl.Z.F.2 típusú optikai irányzó tartozott. A kupola záró mechanizmusa, vízszintes csúszó fedlap.
Ezt a típust elsősorban U-Boot bunkerekbe építették. (St.Nazaire, Oostende, Vlissingen).
Ezt a típust elsősorban U-Boot bunkerekbe építették. (St.Nazaire, Oostende, Vlissingen).
Panzerturm für M19 mit Stahlgussunterlage, 34P8 (páncéltorony acél alépítménnyel)
A kupola kialakítása megegyezik a 434P01 típusú páncéltorony kupolához, azzal az eltéréssel, hogy a falvastagsága 2cm-el vastagabb. További eltérés az alsó részben van, hogy az alapgyűrű helyett egy acélöntvényből készült helységet öntöttek ki, egy oldalon 800x1800mm-es nyílással. A kupola 35 tonna, míg az alsó rész 63 tonna tömegű . A kupolához Pz.Rbl.Z.F.3 típusú optikai irányzó tartozott. A kupola záró mechanizmusa, vízszintes csúszó fedlap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése