5cm páncéltörő löveg
A fejlesztés előzménye és története:
A versailles-i szerződés a németeknek csak 3,7cm páncéltörő fegyverek kifejlesztését és gyártását engedélyezte, így a német fejlesztő mérnökök és a fegyverügyi hivatal erre helyezte a nagyobb hangsúlyt. Egyes katonai vezetők már 1928-ban kevésnek tartották a 3,7cm-es páncéltörő tűzerejét.
A II. világháború elején, a lengyel hadjáratban a gyenge lengyel páncélosok nem okoztak különösebb gondot a német páncéltörő fegyvereknek. Bár a spanyol polgárháború tapasztalatai, ahol a német páncélos egységek közvetlen harci kapcsolatba kerültek az erősebb páncélzatú szovjet harckocsikkal, már éreztették a rendszeresített 3,7cm páncéltörő löveg gyenge tűzerejét. A francia hadjárat megkezdése előtt már tudták, hogy ez a tűzerő nem lesz elegendő a 30mm-es íves páncéllal ellátott francia harckocsik ellen. A katonai sajtó a 30-as évek közepén erősen kritizálta a katonai vezetés elkötelezettségét a 3,7cm páncéltörő mellett.
Az 5cm páncéltörő löveg kifejlesztését a 30-as évek közepétől megkezdték, a Tankabwehrkanone programon belül. Ez a projekt a megfelelő tűzerejű és kellő torkolati sebességet elérő páncéltörő ágyúk fejlesztésére indította a Waffenamt (Fegyverügyi Hivatal). A fejlesztéssel a Rheinmetall-Borsig AG.-t bízták meg.
A II. világháború elején, a lengyel hadjáratban a gyenge lengyel páncélosok nem okoztak különösebb gondot a német páncéltörő fegyvereknek. Bár a spanyol polgárháború tapasztalatai, ahol a német páncélos egységek közvetlen harci kapcsolatba kerültek az erősebb páncélzatú szovjet harckocsikkal, már éreztették a rendszeresített 3,7cm páncéltörő löveg gyenge tűzerejét. A francia hadjárat megkezdése előtt már tudták, hogy ez a tűzerő nem lesz elegendő a 30mm-es íves páncéllal ellátott francia harckocsik ellen. A katonai sajtó a 30-as évek közepén erősen kritizálta a katonai vezetés elkötelezettségét a 3,7cm páncéltörő mellett.
Az 5cm páncéltörő löveg kifejlesztését a 30-as évek közepétől megkezdték, a Tankabwehrkanone programon belül. Ez a projekt a megfelelő tűzerejű és kellő torkolati sebességet elérő páncéltörő ágyúk fejlesztésére indította a Waffenamt (Fegyverügyi Hivatal). A fejlesztéssel a Rheinmetall-Borsig AG.-t bízták meg.
Az első 5cm páncéltörő löveget 1935-ben gyártották le, mely 585kg tömegű, a csöve 2280mm (L/45,6) hosszúságú és a torkolati kezdősebessége 685 m/s. Az elnevezése 5cm Panzerabwehrkanone 37. A kísérleti löveget intenzív tesztelésnek vetette alá a Hivatal. Megállapításuk szerint minimális mértékben volt jobb páncélátütő képessége mint a 3,7cm PaK35/36 ágyúnál, ezért a prototípust nem fogadták el. A gyárat a löveg további fejlesztésével bízta meg.
A nagyobb tűzerejű páncéltörő lövegek fejlesztését az 1934-ben induló Ostwall (Keleti Fal) és az 1938-ban kezdődő Weswall (Nyugati Fal) erődítmény rendszerek építésének megkezdése is sürgette. (Lásd statikus lövegállás fejezet). Az erődítmények tervezésénél fontos szempont volt tudni a rendelkezésre álló tüzérségi fegyverek műszaki paramétereit, mert ezek az alapadatok határozták meg az építendő erődítmények helyét.
A Fegyverügyi Hivatal a fejlesztendő páncéltörő löveg lőtávolságát 1000m-ben határozta meg. A Rheinmetall 1938-ban, megállapította, hogy ezt olyan ágyúval tudja elérni, melynek csőhossza 2975mm (L/60 űrmérethossz) és torkolati kezdősebessége min. 870m/s-nek kell lenni. Az új páncéltörő löveg hivatalos elnevezése 5cm Panzerabwehrkanone K.u.T. (Kasematte und Turm- kazamata és torony). Az löveg 60º-os becsapódási szög esetén, 500m-nél 72mm, 1000m-nél 51mm páncélátütő képességgel rendelkezett.
A Rheinmetall már 1937-ben, a korábbi fejlesztés kudarcát figyelembe vételével kifejlesztett egy páncéltörő löveget L/60-as űrmérethosszal a motorizált páncélelhárító csapatok részére. A fejlesztésnél gondot okozott a löveg kezelése és mozgatása a nagy tömege miatt. Ezért a Hivatal és az érdekeltek változatlanul a 3,7cm PaK-ot értékelték jobbra , hiszen a 450kg-os tömege gyors kezelést és mobilitást jelentett.
Az új 5cm Panzerabwehrkanone fejlesztésekor, kísérletképpen un. Schießpilz-el szerelték fel, melynek segítségével 360º-ban, rövid idő alatt elforgatható volt átfordítható sarkantyúk kialakításával. A lenti fényképet a Fegyverügyi Hivatal készítette 1937 november és december 2 között. A Schießpilz része a cső alatt látható, de mechanikája nem ismert. Az elképzelés nem vált be, így a fejlesztésről leálltak.
A felmerült problémák miatt végül csak pár 5cm Panzerabwehrkanone K.u.T. készült el, melyeket erődítményekbe építtettek be. (Lásd erődítmény fejezet) Kísérleteztek még elektromos gyújtással is különleges hüvely kialakításával, ám ez is abbamaradt.
A fejlesztés újabb fázisát a Francia Hadjárat megindítása inspirálta. Fegyverügyi Hivatalt a francia harckocsik páncélzatának erőssége ráébresztette arra a tényre, hogy a hadsereg gyakorlatilag nem rendelkezik megfelelő tűzerejű páncéltörő löveggel. Ennek következményeképp a szolgálatban lévő harckocsik, ugyanilyen tűzerő hiánnyal rendelkeztek. Ezért a Fegyverügyi Hivatal az új páncéltörők fejlesztését és a gyártását mindenek elé helyezte. A fejlesztés első üteme az 5 cm-es L/42-es harckocsi löveg kifejlesztése volt, mely reményük szerint elegendő lesz az ellenséges harckocsik legyőzéséhez. Az 5cm L/60 páncéltörő löveg kifejlesztése lehetővé tette a jobb KwK L/60 harckocsi löveg gyártását, mely fokozatosan kiszorította az L/45 löveget.
A fényképen egy páncélvadász egység eskütétele és egy 3,7cm PaK és 5cm PaK csőszájfék nélkül korai változata látható.
Az 5cm páncéltörő löveg fejlesztését a Rheinmetall-Borsig-nál meggyorsították 1938-ban, de a prototípus csak 1939-ben készült el. A végleges kialakításnál a német mérnökök figyelembe vették a 3,7cm-es német és a cseh 4,7cm-es lövegek harci tapasztalatait és a gyár korábbi fejlesztéseit. Az új páncéltörő löveg a Rheinmetall korábbi specifikációja szerint került legyártásra, de 1939-ben mindössze 2 prototípus készült el.
A félautomata löveget vízszintesen mozgó, lapos ékzárral, nyomógombos elsütővel és kisegítő teleszkópos irányzóval látták el.
Az új páncéltörő löveget 1940 májusában állították hadrendbe az első két löveg legyártásával. A sorozatgyártás ugyan elkezdődött 1940 második felében, de mindösszesen 388 készült el az év folyamán. Az új lövegből elkészítették a harckocsikba építhető változatát, az 5cm L/60 KwK39 harckocsi löveget, ám csak 1940-ben kezdődött sorozatgyártása, bár ez évben csak 40 készült el.
1940 november 19-i Waffenamt utasítása szerint a páncéltörő löveg hivatalos vontatója az 1 tonnás, féllánctalpas jármű (Demag - Sd.Kfz.10). A terv szerint minden páncélvadász alakulathoz 45 vontatót rendeltek, ami természetesen nem volt megoldható.
1940 november 19-i Waffenamt utasítása szerint a páncéltörő löveg hivatalos vontatója az 1 tonnás, féllánctalpas jármű (Demag - Sd.Kfz.10). A terv szerint minden páncélvadász alakulathoz 45 vontatót rendeltek, ami természetesen nem volt megoldható.
Az 1941 január 16-i utasítás a korábbit úgy módosította, hogy minden 1,5 tonnánál nagyobb jármű vontathatja.
A páncéltörő löveg gyártása 1943-ban befejeződött és helyét a 7,5cm PaK 40 vette át a harctereken, melynek tűzereje lényesen jobb volt.
A löveg szerkezeti részeiA páncéltörő löveg gyártása 1943-ban befejeződött és helyét a 7,5cm PaK 40 vette át a harctereken, melynek tűzereje lényesen jobb volt.
A vázlaton látható a páncéltörő fő részei
A lövegcső
A lövegcső 3,175m hosszú, egy darabban öntött, acélból készült. A német hadiipar a lövegekhez 0.55-0.95% krómot és 3.25-3.75% nikkelt tartalmazó acélt használt. A lövegcsövet csőszájfékkel látták el. A csőszájfék, ahogy a neve is mutatja, csökkenti a cső hátrasiklását. Ezt úgy éri el, hogy a lövedék után kiáramló lőporgázok irányát megváltoztatja és ezzel csökkenti a cső mozgását. Az űrmérethossz elméletben L/60, valójában L/63,5 (az űrmérethossz a csőhossz és csőátmérő hányadosa).. A hátrasikló rendszere hidropneumatikus rekuperátor és olajos lökésgátló.
A lövegcső hátrasiklásának hossza normál esetben 670-700 mm, de 720mm felett nem lehetett. Ilyen esetben rekuperátor cseréje volt szükséges.
A lövegcső huzagolt része hossza 2,393 m, melyen 20 huzagolást számolhatunk meg. A huzagolás mélysége 0,7mm, szélessége 4,55mm.
A lövegcsövet 4000-5000 lövés után cserélni kellett.
A lövegzár
A löveg félautomata, vízszintes siklású lapos ék lövegzárral ellátva. A lőszert a závárzat emelőkar kézi elfordításával a lövegzár vízszintesen elmozdul és az így szabaddá váló csőbe lehetett behelyezni. Ha a biztosító és elsütő kar megfelelő állásba van állítva a závárzat nem mozgatható és így a tüzelés nem lehetséges. Ez a megoldás a löveg biztonságos mozgatását teszi lehetővé.
A tüzelés a magassági kézi kerékbe épített elsütő gombbal volt lehetséges.
A lövegpajzs
A lövegkezelők védelmére döntött, íves kialakítású lövegpajzsot fejlesztettek ki. Az íves kialakítás elősegítette, hogy a lövedékek és repeszek lepattanjanak a páncélzatról. A védettség növelésére a pajzsot két réteg 4mm-es acéllemezből alakították ki, melyek között 25mm távolság volt.
A lövegtest védelme mellett a fejlesztők külön védelmet biztosítottak a futómű és az alsó lövegtalp részére. A futóművet külön, ferde síkpáncéllal látták el. Ehhez zsanéros csatlakozással egy függőleges páncéllemezt (kötényt) helyeztek el, mely a lövegkezelők további védelmét biztosította el. A köténypáncélt szállításkor felhajtották. Ezzel a kialakítással elöl szinte teljes volt a páncélvédelem
Felső lövegtalp
A bölcső két oldalán van két csőcsap, melyek segítségével lehetett a csövet a szükséges magassági szögbe beállítani (a magassági irányzóval együtt). Ezek a csőcsapok a felső lövegtalpba van csapágyazottan beépítve. A felső lövegtalp az alsó lövegtalpon, a függőleges sarokcsapon áll és ez lehetővé teszi a vízszintes oldal irányszögét beállítani.
A löveg irányzása
A páncéltörő löveg közvetlen irányzású, mivel mozgó célra kell tüzelni és találati arányt a cél közelsége biztosítja. A irányzó eszközei: a célzó távcső, magassági és oldalirányzó gép. A célzásnál a magassági irányzódobon a szükséges csőemelkedést beállítják, majd az irányzó célvonalat a célra viszik és megtörténhet a tüzelés. A löveg repeszgránátok használatánál egy segéd célzó szerkezetet fejlesztettek ki, mely egy korong alakú, távolság szerinti segédbeosztással.
A löveghez ZF 3x8 típusú célzó lövegtávcsövet rendszeresítették
A löveghez ZF 3x8 típusú célzó lövegtávcsövet rendszeresítették
Alsó lövegtalp
Az alsó lövegtalp, mely a felső lövegtalphoz egy függőleges csőcsappal csatlakozik, egy kereszt tengely, melyhez a lövegtalp szárak és a két kerékagy csatlakozik.
A lövegtalp szár
A terpesztett lövegtalp szár acélcsőből készült, hasonló kialakítással mint a 3,7cm PaK 35/36 páncéltörő lövegéhez, csak erősebb kivitelben. A talpszárat nemcsak a végén, hanem középen is ellátták összekötő kapoccsal. Szállításkor az középső összekötő felett helyezték el a mozgatást segítő segédkereket.
A kocsizó szerkezet
Az alsó lövegtalp része, mely a löveg mozgatásához szükséges kerekeket, annak felfüggesztését és az elmozdulás elleni szerkezeteket tartalmazza. A kerék felfüggesztése torziós megoldású.
A tömör gumikerék átmérője 80cm, szélessége 9cm. A kerék kialakítása miatt a löveget korai és késői fejlesztésűnek tekinthetjük. A korai lövegeknél kerék küllős kialakítású.
A késői lövegeknél a gyártás egyszerűsítése miatt préselt, bordás lemezküllős kereket fejlesztettek ki, mely jelentős gyártásidő megtakarítással járt.
A kézi mozgatás megkönnyítése érdekében a löveget felszerelték egy segédkerékkel is, melynek segítségével könnyen mozgatható volt. Gépi vontatáskor a talpszárra rögzítették a kereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése